Köszöntlek  Mátyus-község  weblapján

Eljöttem hozzád, itt vagyok újra Veled,
nem kulcsolhatom többé kezembe kezed.
Az utad tovább csillagösvényen járod,
fényévnyi távolodik már a Te világod.

Mécseseknek lángja táncot jár a szélben,
sárgult avar zizzenve kíséri léptem,
virágok kavargó, fanyar illata száll,
eltűnt álmaink sírkő vigyázza már.

Esik az eső, az ég is velem érez.
<img alt="\\\&quot;\\\&quot;" data-cke-saved-src="\\\" src="\\\&quot;https://scontent-a-ams.xx.fbcdn.net/hphotos-prn2/1450706_1426572760890748_1911442762_n.jpg\\\&quot;" style="\\\&quot;float:" right;\\\"="" height="\\\&quot;1126\\\&quot;" width="\\\&quot;452\\\&quot;">Folyik a könnyem, mert Ő
többé már nem lesz.
Sóhajom elszáll, sötét a felhő
szívemben a bánat egyre csak nő.
Fogtam a kezét, adtam az erőt
némán biztattam hogy legyen erős.
Amikor a szemét végleg lezárta
éreztem, hogy megszűnt szíve dobogása.
Amikor itt hagyott, utolsót sóhajtott,
a világ köröttem végleg összeomlott.
Elhagyott az erőm, nincs vágyam...
szomorú magány lett íme a társam.
Hogyan éljem így tovább az életem!?
Most hogy Ő itt hagyott... elment... nélkülem!

Ha   egy  könnycsepp  gördül  végig  arcunkon,  az   azért van  mert  hiányzol nagyon.  Könnyes  szemmel nézünk fel az égre szeretünk  téged  most és  mindörökre,  szivünkben  helyedet    nem potolja semmi  mig-e  földön élünk  , nemfogunk feledni

Mátyusi Mező Ernő